Art – PRÓFÉTAPARÁDÉ (@ Bálna)

caffe

Végzősként, utolsó évem végéhez közeledve elég sokat gondolkodom azon, hogy mit szeretnék csinálni majd ezután, mit kellene még tanulnom, mi az, ami igazán érdekel és erre mennyi időt kellene szánnom a jövőmből. A művészetek és a pedagógia(-pszichológia), ez az a két nagy terület, ahol igazán jól érzem magam, ezért igyekszem megragadni az összes alkalmat, melyek által több lehetek, növekedhetek, fejlődhetek. A tegnapi kiállítás is tekinthető egy picinyke állomásnak ezen a rögös úton.

balniMagáról a kiállításról csak a következő bekezdéstől beszélek, hogyha csak az érdekel, akkor görgess tovább egy kicsit. 🙂 A Bálnában én még sosem voltam, eddig csak kerülgettem jobbról-balról. Most egy főiskolai kurzus keretein belül egy részét végre belülről is megcsodálhattam. Csak az Új Budapest Galéria részen, illetve a mosdókban tartózkodtam, a többiről még nem tudok véleményt mondani. 😀 De az előbbiről így is lenne egy-két szavam.. A mosdók elrendezése (helyileg is), elég érdekes. Vészkijárat, Mosdó – szól a felirat. Ha egyedül lettem volna, lehet be sem merek menni. 😀 Sajnos a női mosdók fele jelenleg használhatatlan, mert vagy nincsen záró szerkezet az ajtókon, vagy az ajtó egyszerűen nem nyomható be addig, hogy be lehessen zárni. Nagyjából 80-an voltunk a karról, melynek 95%-a lány. Nem csoda, hogy a programkezdés csúszott.

img_7660A kiállítás, melyet megtekintettünk egy lengyel akciócsoport munkáit mutatta be. 4 állomás volt kialakítva, 4 csoportra lettünk osztva, vagyis a műveket interaktív módon ismerhettük meg. Már az első állomáson keletkezett bennem egy kérdőjel. Itt egy videót vetítettek nekünk magáról a galériáról. Megtudtuk, hogy legfőbb céljuk a hazai és külföldi kortárs vizuális művészet megismertetése az emberekkel, illetve hogy milyen filozófiai felfogás szerint szerveznek programokat kisgyerekeknek, hallgatóknak, felnőtteknek. Nos, én egy eléggé nyitott és érdeklődő embernek tartom magam, és amiben cseppnyi kis logikát is látok, azt tudom szeretni, és tudok iránta lelkesedni is, de számomra az itt képviselt pedagógiai szemléletet egy kissé .. hát hogy mondjam .. szabadosnak találtam. Talán ez a legjobb szó rá. Ezért ez az állomás már megalapozott bennem egy olyan hozzáállást az egészhez, ami miatt kevésbé voltam befogadó a később látottakkal, mint amennyire gondoltam, hogy az leszek.

A kiállítás maga a PRÓFÉTAPARÁDÉ nevet kapta, az alkotók pedig a Łódź Kaliska csoport tagjai. A projekthez 5 sorozat tartozik, melyből kettő volt az, ami igazán érdekelt és tetszett. A legjobban tetsző, bár ott legutoljára megtekintett sorozat a Stefan és a majonéz. A pop art műfajt jómagam is kedvelem, ezért ötletesnek és érdekesnek találtam a kiállítás ezen részét. Csak azt bántam, hogy magukról a képekről, azok születéséről nem sokat hallhattunk. A 3 tárlatvezető közül csak 1 beszélt nekünk az aktuális állomás alkotásaihoz kötődő dolgokról. Lényeg a lényeg, ez volt a kedvenc állomásom.

A legfontosabb, ami miatt szerettem volna megtekinteni ezt a kiállítást, az az volt, hogy egy kicsit még előrébb vigyen a szakdolgozatom elkészítésében. Sajnos ez nem valósult meg. Az sorozatok közül 3 a meztelenkedés eszközével élt, ami számomra és a többiek számára is zavaró volt. Azt azért megemlíteném, hogy a művészi meztelenkedéssel nekem nincs semmi gondom, főleg hogyha motivált, és tényleg igényesen megkomponált, de ezekkel az alkotásokkal valahogy én nem tudtam azonosulni, és nem nagyon találtam meg benne a szépet. Érdekes és elgondolkodtató élmény volt, ami azért elég pozitív.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s