10 dolog, ami a tanítóképzőből kikerülve tapasztaltam meg először

500_f_80866970_ykualwflyrkdtne6m0oowwddhdzrfkkt

Bár már  második félévtől vannak olyan tantárgyak, melyek iskolai hospitálási lehetőséget biztosítanak, a képzés 8 szemesztere alatt rengeteg olyan gyakorlati dolog van, mellyel a “belső” gyakorlatok alatt nem találkozik az ember. Hogy ez kinek mekkora nehézséget jelent a való életben, az személyenként változó, de tény, hogy a külső iskolában eltöltött egybefüggő gyakorlat teljesen új élményeket ad a tanítószakos hallgatóknak.

Jelenleg a komplex szakmai gyakorlatom második hetét töltöm egy külső iskolában, de már most tudok mondani 10 olyan dolgot, melyet itt most kellett először kipróbálnom vagy megtapasztalnom.

  1. Órák és foglalkozások minden nap

Eddig maximum két-három órát kellett megtartanunk egy főiskolai szemeszter alatt, most ez akár napi több órára is sűrűsödhet. Lehet “soknak” hangozhat, főleg annak, aki a heti eggyel is vért izzadt a készülés során, megnyugtatásként azért elmondanám, hogy a valóságban értelem szerűen több a gyakorló óra, mint a csilli-villi, mindenféle IKT eszközzel tarkított, új ismeretet feldolgozó óra, melyet nekünk terveznünk kellett, hogy elkápráztassuk a csoporttársakat és a gyerekeket.

      2. Folyamatos felkészülés

Több óra több készüléssel jár – meglepő, igaz? Viszont nagy segítség, hogy a gyerekek hétköznapjaiban folyamatosan jelen vagyok, látom melyik tantárgyból hol tartanak, így szerves része vagyok a folyamatnak és a felkészülés is sokkal könnyebben megy a saját óráimra.

student-849825_960_720

       3. Fegyelmezési helyzetek, avagy bújj ki a pad alól, amíg óra van

Talán a tanítóképző összes hallgatója nevében kijelenthetem, hogy amiről a legkevesebb információt kapunk / tapasztalatot szerzünk, az a problémás magatartású gyerekek kezelése bizonyos helyzetekben. Mit csináljunk, ha az asztal alá bújik, mert nincs kedve dolgozni vagy ha úgy érzi, hogy füttyszó kísérettel az egész órámat hangulatosabbá szeretné varázsolni? Mi van akkor, ha valaki sírva fakad, mert nem ő olvashatta fel a következő mondatot vagy egyikük kineveti a másikat? Mit mondjak, ha az egyik kisfiú pofonnal vagy rúgással kívánta megoldani konfliktusát a társával? “De ő kezdte!” – na de ki? (Felmerül az a kérdés is, hogy miért gondolja azt a gyerkőc, hogy így kell megoldani a problémákat..?)

         4. Találkozás a szülőkkel

Az egész napot az iskolában töltve lehetőség nyílik arra is, hogy a gyerekekhez tartozó szülőket is megismerjük vagy legalább találkozzunk velük, főleg ha valakinek a 10 hetes gyakorlata alatt egy szülői értekezlet is megtartásra kerül. Hogy nekem lesz e ilyen, azt pontosan még nem tudom, de remélem igen.

          5. Közösségi események – farsang, csalogató, kirándulás

A tanév nem csak tanórákból és szünetekből áll, hanem különböző közösségi eseményekből, mint például egy farsangi felvonulás. A kis elsőskéim, ahol a gyakorlatomat töltöm, egyértelműen a legaranyosabbak és legügyesebbek voltak. Jövőhéten lesz a nagycsoportos óvodások csalogatója, ahol kreatív foglalkozást tartunk és mesét dramatizálunk. Ezeken kívül vár még rám egy közös színházazás a kicsikkel.

colored-pencils-388484_960_720

           6. Gyerekek különbözősége – személyiség, képességek, készségek

A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, legkésőbb az azt követő évben tankötelessé válik.” Iskolába kerülve a gyerekek rendkívül különböző tartalmú és nehézségű “puttonnyal” érkeznek meg. Mást hoznak otthonról, az oviból és eddigi közösségeikből (játszótér, playdates és hasonlók). Nekünk pedagógusoknak az a dolgunk, hogy a kis “puttonyukat” kicsomózzuk (ez is tud nehéz lenni!) és megtömjük sok hasznos dologgal, hogy az általános iskolát elhagyva egy olyan csomaggal induljanak tovább, ami csupa olyan hasznos ismeretet tartalmaz, mint fejlett önismeret, az elfogadás mint készség, egyénre szabott tanulási stratégiák, fejlett szociális kompetenciák, …

           7. A gyerekek nem mindig a megtervezett tempóban haladnak – és ezzel nincs semmi baj

Különbözőségeikből adódóan nem megy minden feladat mindenkinek ugyanolyan tempóban. Vannak gyorsan haladók, a tervezett tempóban haladók és az annál lassabbak. A differenciálás nagyon fontos része a pedagógiai munkának, és nem szabad félvállról venni! A gyorsabban haladókat plusz feladattal kell segíteni, a lassabbaknak pedig külön foglalkozáson kell erősíteni a “puttonyuk” tartalmát. Ez bizony extra felkészüléssel jár, de egy jó versenyeredmény vagy egy jó átlageredmény az osztálydolgozatnál kellő megerősítés arra nézve, hogy van értelme az ilyen jellegű plusz erőfeszítésnek.

              8. Tagozati ülés – pedagógusok egymás között

Már az első héten megnyertem egy alsó tagozatos tanítóknak szóló ülést, mely nagyjából egy osztályfőnöki óra hangulatához hasonlítható. Hogy ez pontosan mit jelent, azt a kedves olvasóra bízom .. 🙂

cereal-1444495_960_720

              9. Enni, inni – de mikor?

Bár az az óramennyiség, amit személy szerint én tartok, nem sok, viszont az egész napos együttlét a gyerekekkel nem sok lehetőséget ad arra, hogy szabadidőm legyen, amivel nincs is baj, hiszen amikor majd “élesben” megy majd minden, akkor reggeltől délutánig óráim lesznek. Néha most még van egy-egy lyukas óra, olyankor elintézek mindent, amit csak kell (Meglepő, de még pisilni is van olyankor idő!), mert óra alatt nem eszünk-nem iszunk; úszás előtt és után öltöztetés, hajszárítás, sietés vissza az iskolába; órák között padrend ellenőrzés és előkészülés a következő órára, illetve általában ilyenkor történnek olyan balesetek, ami miatt “soha többé nem a barátja”, aztán ezeket ugye jobb elkerülni.

             10. Tablet, interaktív tábla helyett írásvetítő és krétás tábla

A főiskolán volt egy remek kurzusunk, ahol megismerkedtünk az IKT eszközök használatával, illetve a szerződött gyakorlóhelyeknél tartott órák során ezeket rendszeresen használni is kellett. Amelyik osztályban én a 10 hetes gyakorlatom töltöm, ott krétás tábla és írásvetítő áll a rendelkezésemre. 2017-ben. Ilyen szempontból sajnálom ezt a sulit, mert hatalmas kontraszt tud lenni iskola és iskola között. Volt gyakorlatom, ahol környezet órán a gyerekek úgy tanultak, hogy minden párnak jutott egy almás tablet, az ellenőrzés pedig az interaktív táblán történt. Megérné ezen elgondolkodni azoknak, akik az oktatásra szánt pénzeket tologatják…

A tanítóképzőn igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a szakmai felkészültségünk a csúcson legyen, mikor elindulunk a pályánkon, ám vannak olyan élethelyzetek, problémák és megoldásra váró helyzetek, melyekkel csak az “anyaépületből” (gyakorlóiskolák) kikerülve lesz esélyünk találkozni. Nekem ezek az eddigi tapasztalataim, aztán lehet, hogy még jó pár tízes listám lesz a gyakorlat végére.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s