A harangvirág éneke

Egy márciusi reggelen, mikor a harmat még a fűszálakon csillogott, útjára indult a pillangó. Szeretett a reggeli órákban csavarogni. Ilyenkor volt a legbékésebb a táj. Átrepült az erdőn, és köszöntött mindenkit, akivel csak találkozott.

Épp a tisztás széléhez ért, amikor egyszer csak gyönyörű énekszóra lett figyelmes.  Kereste, kutatta, honnan érkezik ez a káprázatos dallam. Ahogy a rét közepe felé repkedett, az ének egyre hangosabban hallatszott. Már nagyon kíváncsi volt a kis pillangó. Addig-addig szálldosott fűszálról fűszálra, míg rá nem talált a csilingelő hangú harangvirágra.  A virág nemrég bújt még csak ki földből, és első tavaszi dalocskáját énekelte a nap sugarainak. Ő így köszöntötte a tavaszt.

  • Milyen szépen tudsz te énekelni! – szólalt meg a pillangó.

A meglepődöttségtől a kis harangvirág egyből elhallgatott. Talán még kissé el is pirult. Nem számított rá, hogy a rét kellős közepén valaki éppen az ő énekét hallgatja.

  • Ne ijedj meg tőlem, kedves kis harangvirág! Éneked vezetett ide hozzád. Szépen kérlek, dalold el nekem újra! – kérlelte őt a pillangó.

A kis virágnak nagyon jól estek a lepke kedves szavai, és újra elénekelte neki a dalt. Talán még szebben is, mint amikor csak magának dúdolta.

  • Kedves kis harangvirág. Ismerek valakit, aki még nálam is jobban kedveli a szép dallamokat. Nemsokára visszajövök hozzád és magammal hozom a barátom, hogy ő is meghallgathasson téged. – azzal elköszönt a pille a virágtól, és útnak indult egyenesen a fák közé.

Nem is kellett sokáig repülnie a pillangónak. A harmadik fa után találkozott barátjával, a mókussal.

  • Képzeld, mókus! Káprázatos éneke van a harangvirágnak. Volna kedved meghallgatni?
  • Hát hogyne volna! – örvendezett a mókus. – De tudok még valakit, aki nálam is szívesebben hallgatná. Gyere, hívjuk meg őt is!

A pillangó bólintott egyet, majd együtt indultak el a nyúlhoz.

  • Képzeld, nyuszi! Csodálatos éneke van a harangvirágnak. Volna kedved meghallgatni?
  • Hát hogyne volna! – mondta a nyúl. – De tudok még valakit, aki nálam is szívesebben hallgatná. Gyertek, hívjuk meg őt is!

A pillangó és a mókus bólintott egyet, majd együtt indultak el a sünihez.

  • Képzeld, süni! Meseszép éneke van a harangvirágnak. Volna kedved meghallgatni?
  • Hát hogyne volna! – motyogta a süni. – De tudok még valakit, aki nálam is szívesebben hallgatná. Gyertek, hívjuk meg őt is!

A pillangó, a mókus és a nyúl bólintott egyet, majd együtt indultak el a békához.

  • Képzeld, béka! Bűbájos éneke van a harangvirágnak. Volna kedved meghallgatni?
  • Hát hogyne volna! – kuruttyolta a béka. – De tudok még valakit, aki nálam is szívesebben hallgatná. Gyertek, hívjuk meg őt is!

A pillangó, a mókus, a nyúl és a süni bólintott egyet, majd együtt indultak el a bagolyhoz.

  • Képzeld, bagoly! Csodás éneke van a harangvirágnak. Volna kedved meghallgatni?
  • Hát hogyne volna! – huhogta örömében a bagoly. – Kedves tőletek, hogy rám is gondoltatok. Menjünk, hallgassuk meg!

A pillangó, a mókus, a nyúl, a süni, a béka és a bagoly együtt siettek vissza a rétre. Mikor odaértek, csendben körbeülték a kis növényt, és hallgatták, ahogy csilingelő hangján újra köszönti a tavaszt a daloló harangvirág.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.