A különleges kis nyuszi

Élt egyszer az erdő sűrűjében, az öreg tölgy közelében egy aprócska nyúl. Úgy hívták, hogy Pamacs. A kis tapsifüles nagyon kíváncsi volt a világra. Sokat ugrándozott mamájával az erdőben, de olykor egyedül is szívesen bolyongott a közeli bokrok rejtekében. Figyelte a dús lombú fákon csicsergő madarakat és a serényen kopogtató harkályokat. Ha tehette, a méhecskék lágy zümmögését is órákig hallgatta.

Nagyon szerette ezt a kedves erdőt. Békés otthonául szolgált a kis nyuszinak és barátainak. Hálás volt az énekesmadaraknak gyönyörű dalukért, és minden alkalommal megköszönte a harkálynak, hogy ily nagy gonddal óvja az erdő fáit. Bár a kis nyuszi nem állt nagy mézrajongó hírében, méh cimboráinak sosem mondott még nemet, ha éppen friss mézükkel kínálták meg őt.  

Az egyik délutánon, mikor Pamacs épp az ebéd utáni pihenőjét töltötte egy bokor tövében, így elmélkedett magában.

  • Az énekesmadarak csodás dallamokból szőtt fátylat borítanak ránk nap mint nap. A harkály tudása legjavával igyekszik vigyázni az erdei fák egészségére. A méhek virágról virágra járva felelnek a természet sokszínűségéért. Itt mindenkire szükség van. Itt mindenki különleges. – jelentette ki boldogan és büszkén.

Ahogy hazafelé szökdécselt kis tappancsaival, néhány szökellés után megállt a kis nyuszi.

  • Ha itt tényleg mindenki különleges, akkor vajon még én is? – kérdezte magában Pamacs. Egy pillanattal később már sietett is vissza mamájához, hogy neki is feltehesse ezt a nagy és komoly kérdést, ami egyre jobban foglalkoztatta őt ezen a különleges napon.

Az öreg tölgyhöz érve mamájára éppen a kuckójuk bejáratánál talált rá.

  • Miért lógatod két kis füled ilyen bánatosan, kis nyulacskám?

Pamacs nagy levegőt vett, és csak mondta, mondta azt, mi a szívét bántotta.

  • Mama, mondd. Én is különleges vagyok? – tette fel végül a nagy kérdést Pamacs bátortalanul.
  • Hát persze, édes kis nyuszikám. Az erdő minden növénye és állata szükséges ahhoz, hogy ilyen csodálatos helyen élhessünk. Épp úgy különleges vagy, mint a harkály barátod vagy a méh cimboráid.
  • De mama. Ezt te honnan tudod? Hisz’ én nem érzem magam különlegesnek. Nem tudok gyönyörűen dalolni, nem én óvom a fákat és édes lépes mézet sem tudok készíteni.

Pamacs mamájához bújt, aki megtörölgette csemetéje könnyes kis gomb szemecskéit, majd együtt tértek nyugovóra kis kuckójukban.

Másnap reggel a kis tapsifüles a mamája előtt ébredt fel. Tündöklő hajnali napsugár világított a szemébe. Halkan nyújtózott egyet, majd úgy döntött, tesz egy kora reggeli sétát. Alighogy kidugta rózsaszín kis orrocskáját a nyúl-lakból, egészen különleges dolgot látott a távolban. Ezer színben csillant meg a fény valamin a messzi bokrok tövében. Pamacs úgy döntött, az ügy végére jár.

Nagyon különös volt ez a valami. Akárhogy ugrándozott felé, mintha ezzel egyre távolabb került volna tőle.

Addig addig követte Pamacs ezeket a különleges fényeket, míg egy hatalmas tisztáson nem találta magát. A kis nyuszi alig hitt a szemének. Illatos virágok, kövér fűszálak, tarka lepkék és zümmögő bogarak voltak mindenhol. Mégis ami a legjobban meglepte őt, az egy hatalmas kosár volt a rét közepén, mely telis-tele volt díszes, színes tojásokkal. Ilyen szépet még sosem látott.

  • Milyen gyönyörű tojások ezek! Viszek belőle a barátaimnak és a mamának. – mondta Pamacs, majd felkapott pár tojást a kosárból, és szaladt vissza hazafelé.

A kis nyúl olyan gyorsan szedte tappancsait, hogy mire felébredt az erdő, a díszes tojások már minden állat vacka előtt ott sorakoztak. Még a mamája mellé is sikerült óvatosan visszabújnia. A legszebb, legdíszesebb tojást neki tartogatta.

Volt ám nagy öröm és boldogság! Ma minden csicsergés az ajándékokról szólt. Pamacs szíve hatalmasat dobbant, mikor meglátta mamája mosolyát pisze orra alatt.

  • Hát ez? – kérdezte őt meglepetten.
  • Nos … – vigyorodott el a nyuszika. – Lehet az egyik erdőlakó éppen ma találta meg, hogy ő miben lesz különleges. – felelt a huncut kis tapsifüles.

Pamacs megfogadta, hogy ezentúl minden évben felkeresi ezt a különleges tisztást, és tavasszal megajándékozza azokat, akik közel állnak a szívéhez.   

Tornai Boglárka

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.