A zsámbéki Szépia Bio & Art Hotel ****

elso

Jelenleg második napunkat töltjük anyuval Zsámbékon a Szépia Bio és Art Hotelben ****. Mivel a tavalyi Dióligeten töltött vakációmról is beszámoltam nektek, ezért az idei élmény sem maradhatott szó nélkül. 🙂 Az őszinte élményeimet, tapasztalataimat és véleményeimet szeretném megosztani veletek a hellyel kapcsolatban. (A cikk nem szponzorált!)

Kedd délután érkeztünk meg a szállásra, miután bejártuk a zsámbéki látnivalók egy részét. A recepción egy segítőkész fiatal lány látott el minket alapvető információkkal, majd megkaptuk a szobánkhoz tartozó kártyákat.

A tetőtéri kétszemélyes kis szobácskánk saját fürdőszobával és minden egyébbel rendelkezik, amire csak szükségünk lehet az itt-tartózkodásunk alatt. Széffel és minibárral is el vagyunk látva, bár ezen lehetőségeket nem vesszük igénybe. Viszont annál többet fürdünk, napozunk, szaunázunk és edzünk, merthogy a hotel egy mini-edzőteremmel is rendelkezik. Mást még nem láttunk oda betérni rajtunk kívül, mivel az ember inkább pihenni és nem sportolni szokott a nyaralása során, de ennek mi  nagyon örültünk! 🙂

Reggelinket és vacsoránkat a Nyárfás Étteremben fogyasztjuk el, ahol örömmel tapasztaltam, hogy vegetáriánus fogásokat is bőségesen kínálnak! 🙂 Tegnapi vacsorám hideg körteleves volt, valamint rántott tököt ettem rösztiburgonyával és jó sok céklával. De emellett lehetett még választani csirkét, sertést, tésztát, gyümölcsöket. Volt többféle sütemény és fagylaltpult is.

Reggelire teljes kiőrlésű magvas kiflit ettem vajjal és zöldségekkel, hozzá almalét választottam, de pár kanállal a tejbegrízt is megkóstoltam. Egyikben sem csalódtam. 🙂 Ezen kívül kínáltak még aszalt és rendes gyümölcsöket, gabonapelyheket, müzlit, felvágottakat, sajtokat, mézet, dzsemet, tükörtojást, rántottát, virslit, bacont, bundáskenyeret, édes és sós péktermékeket, zöldségeket, szószokat.

Pozitív élményeink: gyönyörű szoba * udvarias és kedves személyzet * tiszta és rendezett épület, folyosók, terek és kültér * szép festmények a belső terekben * beltéri és kültéri medence * hajszárító a szobában * kényelmes ágyak * működő szauna, jakuzzi * bőséges reggeli- és vacsorakínálat * finom ételek * parkolóhely * saját mini-edzőterem * légkondicionált szoba * televízió

Egyéb tapasztalatok: szobánkban a kézmosó csap a fejen jelzett hideg-meleg jelzéssel ellentétesen működik * a mini-edzőteremben található futópad az általam eddig használthoz képest egy könnyebb szerkezetű változat, így futásra nem mertem használni * bár eddig mindig elfértünk a kültéri medencében, telt ház esetén szűkös lehet – a jó viszont, hogy ha később bővíteni szeretnék, hely van rá bőven 🙂 * a kapott köntösök túl nagyok (XL és XXL)

Az első napról készült vlogot a Mosolypolc YouTube csatornáján már meg tudjátok tekinteni! 🙂

Reklámok

Elkapni a pillanatot … /helyzetjelentés/

books-447466_960_720Június 21-én, azaz 19 nap múlva izgulhattok értem, mert államvizsgázom aznap. Életemben először! 🙂 De remélem nem is utoljára, ám hogy mit hoz a jövő 2-3 éven belül, azt nehéz lenne előre megmondani. A tételeim kidolgozva sorakoznak az asztalon és várják, hogy hosszú órákat töltsünk együtt néhány szövegkiemelő és az agytekervényeim társaságában. Az igazi felkészülésem tehát jövőhéttől kezdődik, amikor a sok oldalnyi, egyszer már megtanult okosság felidézéséhez szoftvert frissítek az agyamban, és a szakdolgozat+tématerv védésre is felkészülök. De erről ennyit, mert van még sok más izgalmas “várni valóm” is a közeljövőben.

Belegondoltam, hogy életem legizgalmasabb évei jönnek. Az államvizsgát követően végre elkezdek hivatalosan is tanítónéniként dolgozni. Ezzel egyidőben ugyanúgy folytatom még egy évig a sulit, hogy angolt is taníthassak, a színjátszó társulattal pedig az augusztus végi bemutatónkra készülünk, és előttem áll a lehetőség, hogy életem első pedagógiai szakkönyvét megírjam, valamint hogy 5 év után újra legyen egy képzőművészeti kiállításom. Lehetőség tehát van annyi, mint a tenger… 🙂

Éppen ezek miatt most szeretném elkezdeni rögzíteni az életemben zajló eseményeket, hogy később vissza tudjam nézni, mennyi lehetőségem adódott és hogyan tudtam azokat megfelelően kihasználni. Ami azt jelenti, hogy idén nyártól el szeretnék kezdeni vlogolni.

pencils-762555_960_720

Nem sok tapasztalatom van ilyen téren, nem szoktam magamról se képeket, se videókat készíteni, de aki a blogjaimat követi, az tudhatja, hogy szívesen gyártok tartalmat, csak én nem jelenek meg benne személyesen. 🙂 Hogy hogyan fog ez kinézni, azt majd az idő eldönti, de mindenesetre nagyon eltökélt vagyok ezzel kapcsolatban. A diplomaosztót már mindenképpen meg szeretném örökíteni!

A mi városunkban nincs vlogger (még) (Update: mint megtudtam, van. Hédinke. 🙂 ), a neten pedig olyan vloggerrel nem találkoztam még, aki tanítónéni, szóval remélem mások számára is izgalmas lehet az, amiket megörökítek. 😀 Kis bepillantást nyerhettek majd egy kezdő tanítónéni életébe, aki imád rajzolni és homokvárat építeni a tanulóival. 🙂

school-2276269_960_720

Minden előttem áll még: az első igazi munkahely, az első saját lakás, az első könyv, diplomaosztó és így tovább … szóval tényleg csak most kezdődik még az életem. 🙂 Remélem velem tartotok majd továbbra is! 🙂

Ha az eddig elkészített videóimra kíváncsiak vagytok, akkor Kattintsatok!

Bővebben…

Az abszolutóriumra várva..

Mivel ez bárkivel megtörténhet, ezért gondoltam írok róla pár sornyi gondolatot, hogy megnyugtassam azokat, akik -jelenleg vagy akár majd valamikor később, de- hasonló cipőben járnak, mint én.

A tavaszi államvizsgára még január végén kellett leadnunk a jelentkezésünket, amit meg is tettem. Egy kicsit megijedtem, hogy ez a lépés kimaradt és ezért nem kerültem átsorolásra Aktívról Abszolváltra, de hála égnek nem ez volt a gond. 🙂 Sajnos, volt nálunk olyan, akinek ez elmaradt, így ő nem tud velünk vizsgázni ebben az időszakban. :/ Mindig nagyon figyeljetek oda a határidőkre!

Az abszolutórium megállapítása legkésőbb múlt hét pénteken kellett volna megtörténnie, de mivel még hétfő délelőtt nem láttam ennek eredményét, gondoltam felhívom a Tanulmányi Osztályt, hátha tudnak segíteni. Örülök, hogy így tettem, mert mint kiderült, az ő rendszerükben rögzítve van a jelentkezésem és azt is látják, hogy ők megállapították már a státuszváltásra való jogosultságomat, csak a jó drága Neptun nem szeretne ebben partner lenni. Most lassan délután 3 óra van, még mindig várok, de legalább már kicsit több reménnyel. Holnap már a záróvizsga beosztást is meg kell kapnunk, úgyhogy remélem a listán fogok szerepelni én is. 🙂

Update: #boldogság 🙂

yaay

10 dolog, ami a tanítóképzőből kikerülve tapasztaltam meg először

500_f_80866970_ykualwflyrkdtne6m0oowwddhdzrfkkt

Bár már  második félévtől vannak olyan tantárgyak, melyek iskolai hospitálási lehetőséget biztosítanak, a képzés 8 szemesztere alatt rengeteg olyan gyakorlati dolog van, mellyel a “belső” gyakorlatok alatt nem találkozik az ember. Hogy ez kinek mekkora nehézséget jelent a való életben, az személyenként változó, de tény, hogy a külső iskolában eltöltött egybefüggő gyakorlat teljesen új élményeket ad a tanítószakos hallgatóknak.

Jelenleg a komplex szakmai gyakorlatom második hetét töltöm egy külső iskolában, de már most tudok mondani 10 olyan dolgot, melyet itt most kellett először kipróbálnom vagy megtapasztalnom.

  1. Órák és foglalkozások minden nap

Eddig maximum két-három órát kellett megtartanunk egy főiskolai szemeszter alatt, most ez akár napi több órára is sűrűsödhet. Lehet “soknak” hangozhat, főleg annak, aki a heti eggyel is vért izzadt a készülés során, megnyugtatásként azért elmondanám, hogy a valóságban értelem szerűen több a gyakorló óra, mint a csilli-villi, mindenféle IKT eszközzel tarkított, új ismeretet feldolgozó óra, melyet nekünk terveznünk kellett, hogy elkápráztassuk a csoporttársakat és a gyerekeket.

      2. Folyamatos felkészülés

Több óra több készüléssel jár – meglepő, igaz? Viszont nagy segítség, hogy a gyerekek hétköznapjaiban folyamatosan jelen vagyok, látom melyik tantárgyból hol tartanak, így szerves része vagyok a folyamatnak és a felkészülés is sokkal könnyebben megy a saját óráimra.

student-849825_960_720

       3. Fegyelmezési helyzetek, avagy bújj ki a pad alól, amíg óra van

Talán a tanítóképző összes hallgatója nevében kijelenthetem, hogy amiről a legkevesebb információt kapunk / tapasztalatot szerzünk, az a problémás magatartású gyerekek kezelése bizonyos helyzetekben. Mit csináljunk, ha az asztal alá bújik, mert nincs kedve dolgozni vagy ha úgy érzi, hogy füttyszó kísérettel az egész órámat hangulatosabbá szeretné varázsolni? Mi van akkor, ha valaki sírva fakad, mert nem ő olvashatta fel a következő mondatot vagy egyikük kineveti a másikat? Mit mondjak, ha az egyik kisfiú pofonnal vagy rúgással kívánta megoldani konfliktusát a társával? “De ő kezdte!” – na de ki? (Felmerül az a kérdés is, hogy miért gondolja azt a gyerkőc, hogy így kell megoldani a problémákat..?)

         4. Találkozás a szülőkkel

Az egész napot az iskolában töltve lehetőség nyílik arra is, hogy a gyerekekhez tartozó szülőket is megismerjük vagy legalább találkozzunk velük, főleg ha valakinek a 10 hetes gyakorlata alatt egy szülői értekezlet is megtartásra kerül. Hogy nekem lesz e ilyen, azt pontosan még nem tudom, de remélem igen.

          5. Közösségi események – farsang, csalogató, kirándulás

A tanév nem csak tanórákból és szünetekből áll, hanem különböző közösségi eseményekből, mint például egy farsangi felvonulás. A kis elsőskéim, ahol a gyakorlatomat töltöm, egyértelműen a legaranyosabbak és legügyesebbek voltak. Jövőhéten lesz a nagycsoportos óvodások csalogatója, ahol kreatív foglalkozást tartunk és mesét dramatizálunk. Ezeken kívül vár még rám egy közös színházazás a kicsikkel.

colored-pencils-388484_960_720

           6. Gyerekek különbözősége – személyiség, képességek, készségek

A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, legkésőbb az azt követő évben tankötelessé válik.” Iskolába kerülve a gyerekek rendkívül különböző tartalmú és nehézségű “puttonnyal” érkeznek meg. Mást hoznak otthonról, az oviból és eddigi közösségeikből (játszótér, playdates és hasonlók). Nekünk pedagógusoknak az a dolgunk, hogy a kis “puttonyukat” kicsomózzuk (ez is tud nehéz lenni!) és megtömjük sok hasznos dologgal, hogy az általános iskolát elhagyva egy olyan csomaggal induljanak tovább, ami csupa olyan hasznos ismeretet tartalmaz, mint fejlett önismeret, az elfogadás mint készség, egyénre szabott tanulási stratégiák, fejlett szociális kompetenciák, …

           7. A gyerekek nem mindig a megtervezett tempóban haladnak – és ezzel nincs semmi baj

Különbözőségeikből adódóan nem megy minden feladat mindenkinek ugyanolyan tempóban. Vannak gyorsan haladók, a tervezett tempóban haladók és az annál lassabbak. A differenciálás nagyon fontos része a pedagógiai munkának, és nem szabad félvállról venni! A gyorsabban haladókat plusz feladattal kell segíteni, a lassabbaknak pedig külön foglalkozáson kell erősíteni a “puttonyuk” tartalmát. Ez bizony extra felkészüléssel jár, de egy jó versenyeredmény vagy egy jó átlageredmény az osztálydolgozatnál kellő megerősítés arra nézve, hogy van értelme az ilyen jellegű plusz erőfeszítésnek.

              8. Tagozati ülés – pedagógusok egymás között

Már az első héten megnyertem egy alsó tagozatos tanítóknak szóló ülést, mely nagyjából egy osztályfőnöki óra hangulatához hasonlítható. Hogy ez pontosan mit jelent, azt a kedves olvasóra bízom .. 🙂

cereal-1444495_960_720

              9. Enni, inni – de mikor?

Bár az az óramennyiség, amit személy szerint én tartok, nem sok, viszont az egész napos együttlét a gyerekekkel nem sok lehetőséget ad arra, hogy szabadidőm legyen, amivel nincs is baj, hiszen amikor majd “élesben” megy majd minden, akkor reggeltől délutánig óráim lesznek. Néha most még van egy-egy lyukas óra, olyankor elintézek mindent, amit csak kell (Meglepő, de még pisilni is van olyankor idő!), mert óra alatt nem eszünk-nem iszunk; úszás előtt és után öltöztetés, hajszárítás, sietés vissza az iskolába; órák között padrend ellenőrzés és előkészülés a következő órára, illetve általában ilyenkor történnek olyan balesetek, ami miatt “soha többé nem a barátja”, aztán ezeket ugye jobb elkerülni.

             10. Tablet, interaktív tábla helyett írásvetítő és krétás tábla

A főiskolán volt egy remek kurzusunk, ahol megismerkedtünk az IKT eszközök használatával, illetve a szerződött gyakorlóhelyeknél tartott órák során ezeket rendszeresen használni is kellett. Amelyik osztályban én a 10 hetes gyakorlatom töltöm, ott krétás tábla és írásvetítő áll a rendelkezésemre. 2017-ben. Ilyen szempontból sajnálom ezt a sulit, mert hatalmas kontraszt tud lenni iskola és iskola között. Volt gyakorlatom, ahol környezet órán a gyerekek úgy tanultak, hogy minden párnak jutott egy almás tablet, az ellenőrzés pedig az interaktív táblán történt. Megérné ezen elgondolkodni azoknak, akik az oktatásra szánt pénzeket tologatják…

A tanítóképzőn igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a szakmai felkészültségünk a csúcson legyen, mikor elindulunk a pályánkon, ám vannak olyan élethelyzetek, problémák és megoldásra váró helyzetek, melyekkel csak az “anyaépületből” (gyakorlóiskolák) kikerülve lesz esélyünk találkozni. Nekem ezek az eddigi tapasztalataim, aztán lehet, hogy még jó pár tízes listám lesz a gyakorlat végére.

Elindult az utolsó 10 hét

Szakdolgozatom szorgosan készül, az államvizsga tételek pedig már a gépen sorakoznak és várják, hogy kidolgozzam őket. Mindeközben 10 hetes egybefüggő szakmai gyakorlatomat töltöm egy 23 fős osztályban, elsősök között.

20161118_155931Évfolyamtársaimnál én valamivel szerencsés helyzetben voltam, mivel már szeptembertől lehetőségem volt bejárni a kicsikhez. Ez azért nagyon fontos, mert a zárótanításig össze kell szoknunk, mindenkinek jó lenne tudni a nevét és elérni, hogy ne vaduljanak majd meg a vizsgabizottság előtt. 😀 Bár egész jól haladunk, már saját telefont is kaptam az egyik kisfiútól.

Az első héten tehát az ismerkedés zajlott. Nagyjából már mindenkinek tudom a nevét, pár kislány kivételével. Megfigyeltem, milyen módszerrel tanulják a hangokat és betűket, hol tartanak a számok világában, valamint hogy milyen tankönyvekből dolgoznak. Bár az első hét a megfigyelésé és összeszokásé, én pénteken már tartottam egy dupla rajz órát, aminek az anyagait majd egy külön bejegyzésben mutatom meg nektek. 🙂

Akad olyan reggel, hogy van időm itthon reggelizni, de van olyan alkalom is, amikor csak összerakom a kis kajapakkom és surranok is befelé. A lényeg, hogy mindig reggel kell erre időt szánni.

Kezdődjön a második hét! 🙂

Az év, amikor megtettem 2.016 km-t

Nagy fába vágtam a fejszém pontosan 12 hónappal ezelőtt, miszerint 2016 km-t szeretnék sporttal megtenni ebben az évben, de amit ez a “bugyuta” kis kihívás adott nekem, az a vártnál is sokkal de sokkal több lett. 🙂

Nagy lendülettel fogtam hozzá, az tervezettnél sokkal nagyobb tempóban haladtam. Ez a lendület viszont az év során többször is hanyatlott, ezen nincs mit szépíteni. Voltak lustább időszakok, volt térdsérülés, utazás, szabadidőhiány, meg miegymás. De a lényeg, hogy mindig a szemem előbb lebegett a cél: december végén ki akarom jelenteni, hogy én 2016 km-t bizony futva, sétálva vagy éppen biciklizve megtettem idén.

km

A kihívás sok olyan eseményre elcsalt, ahová eddig még életemben nem mentem sosem. Futóversenyek (Telekom Minicittá, 21. Coca Cola Női Futógála) ColorRun vagy éppen a Velencei-tó körbebiciklizése. Nagyon jó érzés volt megtapasztalni azt, hogy a mozgás szeretete mennyi embert össze tud hozni, pusztán azért, hogy együtt tegyenek meg egy bizonyos távot. 🙂

Amit a legjobban szerettem az edzésekben, hogy futás, séta vagy biciklizés közben csak én voltam és a gondolataim. Nagyon sok minden történt ebben az évben (is), úgyhogy volt min törnöm a fejem bőven. 🙂 Nagy szerencsémre soha senkinek nem voltam útban, az én saját kis 1-1,5 óráimat eltölthettem a gépen anélkül, hogy rám szóltak volna. Ezt persze segítette az is, hogy a Wake Up Fitness Center egy eléggé jól felszerelt kis terem, így tényleg alig adódott olyan alkalom, hogy nekem kelljen várni a kiszemelt gépre.

A kihívás elején gondoltam a cikkeimbe szerkesztem a történelem jelentősebb eseményeit, melyek mellett már “elhaladtam”, de aztán rájöttem, hogy ez valószínűleg senkit sem érdekel, csak a saját életemet nehezítem vele, hogy ki kell szelektálnom a történéseket. 😀 (Bocsi, Kristóf!)

Az év során igyekeztem figyelni arra is mit eszem, bár ez csak rövidebb ideig sikerült igazán eredményesen. Persze, ez nem azt jelenti, hogy azóta zsírt eszem zsírral, de tény, hogy kevesebb az elfogyasztott zöldség és a gyümölcs, mint a kihívás elején. Mondjuk erről te is tehetsz, Mr. Tél! Mindenesetre, köszönöm az évnek, hogy elvitt a Vegan Food Festre, a Legelő SalátabárbaHamburger Days-re a Millenárisba, a Café Five-ba és a Vegán Hamburger Estre a feketébe.

kaja

Büszke vagyok a teljesítményemre, és örülök, hogy megcsináltam. 🙂 Köszönöm azoknak, akik támogattak és elfogadták, hogy ez nekem fontos. Köszönöm azoknak, akik szerint ez egy hülye ötlet volt, vagy akik úgy gondolták, hogy nem fog sikerülni, mert ez csak még több elszántságot adott nekem, hogy tényleg sikerüljön. 🙂

316 km-rel a vége előtt (TTWC)

20161029_114443Már csak egy bérletnyi idő választ el a kihívásom teljesítésétől! 🙂 Sajnos most a következő bérletet még nem tudom megvásárolni, de remélhetőleg minél hamarabb sikerül, és meglesz idén a 2016 km. 🙂 Nagyon sok (jó, annyira nem is, szám szerint három) edzésről nem számoltam be nektek, ez most egy kis sűrítmény az utolsó alkalmakból. Mostanában másfél órákat szoktam tekerni alkalmanként, heti 1-2-3-szor. 1.590,75-nél tartottunk még október vége előtt egy héttel, a jelenlegi állás pedig 1.700,82 km! 🙂