17 dolog, ami 2017-ben történt meg velem először!

celebration-3042641_960_720

Rengeteg élményt hozott az előző év számomra. Voltak kellemesek és kevésbé kellemesek, de én abban hiszek, hogy minden úgy történt, ahogy annak lennie kellett. 🙂 Most azokat az emlékeimet és fontos eseményeket szeretném összefoglalni Nektek – és kicsit magamnak is -, amik a tavalyi évben történtek meg velem életemben először. Neked mikor volt olyan utoljára, hogy valami életedben először történt meg veled? 😉

Január: Ebben a hónapban ünnepeltük hatodik évfordulónkat a barátommal, Normannal. Mivel még sosem voltunk 6 éve együtt, ezért ennek esélye sem volt hamarabb megtörténnie.. 🙂 Mivel még sosem volt ilyen hosszú kapcsolatom, ezért ez valóban egy “elsőnek” minősül.

A 2017-es év volt az, amikor a legtöbb lehetőségem adódott arra, hogy színházi előadást tekinthessek meg és ezt igyekeztem ki is használni. 🙂 Nyomorultak, Operaház fantomja, Fácántánc, Beugró, színházi látogatások a gyerekekkel, mind a tavalyi év hozta el nekem, amiért nagyon boldog vagyok.

wells-theatre-210914_1920

Emellett kitöltöttem életemben először a YearCompass füzetecskét. Ha nem ismeritek, akkor ITT tudtok bővebben utána olvasni, hogy mennyire remek és hasznos egy iromány születik meg a kezeitek által, ha tényleg időt és energiát rászánva készíti el az ember. Sajnos már nem találom a tavalyi füzetemet, de az ideit már bombabiztos helyre fogom elpakolni jövő januárig.

Február: Ebben a hónapban kezdődött a 10 hetes szakmai gyakorlatom, mely során a leendő elsősök mesés csalogatójában vehettem részt. Szuper élmény volt a 10 hét minden egyes napja és idén is ugyanúgy a kreatív-mesés foglalkozásnál fogok segíteni, de már kicsit más pozícióban.. 🙂 Ennek az eseménynek az a lényege, hogy a majd szeptemberben elsősökként kezdő picikék megismerkedhessenek a leendő pedagógusaikkal mindenféle foglalkozás keretein belül.

Március: Márciusban életemben először kísértem el “saját” tanulóimat valamilyen versenyre. Ez egy városi mesemondó verseny volt, ahol azok az elsős gyerkőcök szálltak versenybe a város más kisdiákjaival, akiknél 10 hétig hospitáltam. Párszor segítettem is neki a felkészülésben, ezért nagyon nagy öröm volt a számomra is, amikor kihirdették, hogy harmadik helyezést ért el az egyik lánykánk. 🙂 Nagyon büszke voltam rá!

idniapngaÁprilis: A tavasz második hónapja a tanulás terén hozott nekem új élményeket. Elkészültem életem első szakdolgozatával, melyet kinyomtatva és beköttetve tarthattam a kezemben, ami hatalmas büszkeséggel töltött el. 🙂 A zárótanításom is ebben a hónapban volt, amire jelest kaptam, mondanom sem kell mekkora élmény volt ezt megélni a kis elsőseinkkel abban az intézményben, ahol én is általános iskolás voltam egykor. 🙂

Május: Májusban, amikor megláttam, hogy még nem kaptam meg az abszolutóriumom, azt hittem kifutok a hajam alól.. Aztán egy rövid levelezés során kiderült, hogy Neptun rendszerhiba okozta az “apró” kellemetlenséget és végül kijavították, így mehettem államvizsgázni… Hhhhuh!

Június: A nyár meghozta nekem életem első sikeres államvizsgáját és a 24. születésnapomat. Még sosem voltam 24, gondoltátok volna? 🙂 Jó, ha ez nem is számít igazi “elsőnek”, akkor hadd tegyem még hozzá azt is, hogy életemben először szerveztek meglepetés születésnapi bulit a barátaim, ami hihetetlenül meglepett és nagyon jól esett. Még egyszer köszi azoknak, akik eljöttek és ott voltak velem! (A lufikból pár még most is megvan!)

Júniusban kapott kicsit komolyabb és összeszedettebb dizájnt a blog, illetve elkezdtem a YouTube-on is videókat gyártani Nektek és magunknak. Jelenleg a 10. heti vlogunknál tartunk és remélem nem állunk meg mostanában. 🙂 Még nem állt be egy pontos rendszer, de nagyjából 1-2 hetente láthattok heti vlogot tőlem, tőlünk. 🙂

Július: A július az egyik kedvencem volt! Ebben a hónapban volt a diplomaosztóm, és amit hasonlóan fontosnak tartok megjegyezni, hogy ebben a hónapban gondoztunk itthon két hétig egy nagyjából 2-3 napos kis verébfiókát, Bonnie-t, akit aztán elszállítottunk egy madárkórházba. Bár hoztam már haza máskor is apró, beteg állatkákat, azok cicák voltak és 1 napon belül gazdira találtak, ez teljesen új élmény volt a kétóránkénti etetéssel, folyamatos felügyelettel, kajapép készítéssel. Remélem már számos gyönyörű táj fölött elrepült azóta Bonnie! ❤ Ebben a cikkben írtam róla.

 

Augusztus: Augusztusban adtunk elő a társulattal először olyan musicalt, amely magyar szerző tollából íródott, ez volt a Valahol Európában. Sajnos azóta az időhiány miatt ezzel a hobbimmal fel kellett hagynom, hogy a munka és tanulás mellett legyen időm levegőt is venni, mert közben egy angol nyelvú egyéves továbbképzésre is felvételt nyertem! Augusztusban voltunk anyuval először kettesben nyaralni, ami szintén nagyon jó és pihentető élmény volt. 🙂

 

 

Szeptember: Életem első igazi munkahelye és álomállása ebben a hónapban lett az enyém! Abban az iskolában válhattam tanítóvá, ahová én is jártam kisgyermekként. 🙂

December: Még sosem volt olyan szilveszter éjszakánk, amit kettesben töltöttünk volna Normannal, úgyhogy ez egy nagy változás volt most az életünkben, de azt kell mondjam, hogy legalább egyszer mindenkinek ki kell próbálnia. Mármint nem velünk, hanem a barátjával/barátnőjével! 😀 Nagyon nagyon jó élmény volt! Szegedre mentünk, ahol összesen 3 napot töltöttünk a Science Hotelben.

 

2017-ben újra rajzolni kezdtem és egyre több vegán/vegetáriánus döntést hoztam, aminek el sem tudjátok képzelni mennyire örülök.

Köszönöm, hogy olvassátok a blogom és figyelemmel kíséritek az életem az Instagram és YouTube felületeken is. Egyre többen vagyunk, amit nagyon köszönök Nektek! 🙂 Tartsatok velem idén is, mert TUDOM, hogy ez az év más lesz, mint a többi.

 

Reklámok

Így telik egy átlagos hetem..

calendar-2559888_960_720

A gyakornoki pedagógus lét csodálatos a maga csúcspontjaival és zökkenőivel együtt. Most egy kis bepillantást szeretnék nyújtani azoknak, akik a pályakezdés küszöbén állnak vagy csak egyáltalán kíváncsiak arra, hogy hogyan telnek a napjaim. Mindezt őszintén. 🙂

Hétfő. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy csak a saját osztályomban (ahol osztályfőnök-helyettes vagyok) tanítok és napközizek. Ha hétfőn sikerül a korán kelés, akkor fél8-tól fél9-ig edzeni szoktam menni. Hétfőnként két órát tartok a gyerekeknek, az 5. és 6. órákat, amik matematika és technika. A kettő között elszaladunk ebédelni, teli hassal alkotunk még egy keveset, majd a tanulás előtt ki szoktam még vinni őket az udvarra picit levegőzni, majd délután kettőtől 4-ig tanulunk, uzsonnázunk, játszunk, festünk, malmozunk. Délután fél 5-től egy nagyon kedves barátnőmnek segítek felkészülni az angol nyelvvizsgájára, amivel 6-ig jól el is vagyunk. 🙂

Kedd. A hét második napját velem indítják a gyerekek, akkor első órájuk a matematika, majd legközelebb csak aznap fél 1-kor találkozunk ismét. A második (és harmadik) órákban történik a füzetjavítás, dolgozat összeállítása vagy éppen javítása. Van, hogy belecsúszok még a negyedik órába is a következő órára való felkészüléssel, de van, hogy nincs ennyi tennivalóm egyszerre és van időm arra, hogy elszaladjak edzeni. (Most nem volt.. 🙂 ) Elhozom őket az ebédlőből, majd az udvaron vagyunk kettőig. Keddenként délután egy órás felzárkóztató és szintén egy órás versenyfelkészítő matematika foglalkozásokat tartok azoknak a gyerkőcöknek, akiknek erre szükségük van vagy versenyre jelentkeztek, így ezen a napon délután fél4-kor végzem a kötelező feladataimmal. Kedd az értekezletes nap, ami azt jelenti, hogy negyed 5-re vissza szoktam menni a susuba, ha megbeszélés van.

notebook-1939358_960_720

Szerda. Szeretem a szerdát, mert a harmadik órára kell csak bemennem, így van időm teázni a napfelkeltében az erkélyünkön. 🙂 Nem, télen nem fogok. Még utoljára átnézem, hogy mindennel elkészültem e az aznapi órámra, összeszedem magam és bebattyogok. Utána 2 “lyukas óra” következik, amit a munkafüzetek javításával, adminisztratív teendőkkel töltök vagy éppen helyettesítek valahol, mint ahogy ma is fogok. Szerdán én vagyok délután a gyerekekkel, úgyhogy a menet hasonló: ebédelés, játék, tanulás, játék. Bővebben…

A zsámbéki Szépia Bio & Art Hotel ****

elso

Jelenleg második napunkat töltjük anyuval Zsámbékon a Szépia Bio és Art Hotelben ****. Mivel a tavalyi Dióligeten töltött vakációmról is beszámoltam nektek, ezért az idei élmény sem maradhatott szó nélkül. 🙂 Az őszinte élményeimet, tapasztalataimat és véleményeimet szeretném megosztani veletek a hellyel kapcsolatban. (A cikk nem szponzorált!)

Kedd délután érkeztünk meg a szállásra, miután bejártuk a zsámbéki látnivalók egy részét. A recepción egy segítőkész fiatal lány látott el minket alapvető információkkal, majd megkaptuk a szobánkhoz tartozó kártyákat.

A tetőtéri kétszemélyes kis szobácskánk saját fürdőszobával és minden egyébbel rendelkezik, amire csak szükségünk lehet az itt-tartózkodásunk alatt. Széffel és minibárral is el vagyunk látva, bár ezen lehetőségeket nem vesszük igénybe. Viszont annál többet fürdünk, napozunk, szaunázunk és edzünk, merthogy a hotel egy mini-edzőteremmel is rendelkezik. Mást még nem láttunk oda betérni rajtunk kívül, mivel az ember inkább pihenni és nem sportolni szokott a nyaralása során, de ennek mi  nagyon örültünk! 🙂

Reggelinket és vacsoránkat a Nyárfás Étteremben fogyasztjuk el, ahol örömmel tapasztaltam, hogy vegetáriánus fogásokat is bőségesen kínálnak! 🙂 Tegnapi vacsorám hideg körteleves volt, valamint rántott tököt ettem rösztiburgonyával és jó sok céklával. De emellett lehetett még választani csirkét, sertést, tésztát, gyümölcsöket. Volt többféle sütemény és fagylaltpult is.

Reggelire teljes kiőrlésű magvas kiflit ettem vajjal és zöldségekkel, hozzá almalét választottam, de pár kanállal a tejbegrízt is megkóstoltam. Egyikben sem csalódtam. 🙂 Ezen kívül kínáltak még aszalt és rendes gyümölcsöket, gabonapelyheket, müzlit, felvágottakat, sajtokat, mézet, dzsemet, tükörtojást, rántottát, virslit, bacont, bundáskenyeret, édes és sós péktermékeket, zöldségeket, szószokat.

Pozitív élményeink: gyönyörű szoba * udvarias és kedves személyzet * tiszta és rendezett épület, folyosók, terek és kültér * szép festmények a belső terekben * beltéri és kültéri medence * hajszárító a szobában * kényelmes ágyak * működő szauna, jakuzzi * bőséges reggeli- és vacsorakínálat * finom ételek * parkolóhely * saját mini-edzőterem * légkondicionált szoba * televízió

Egyéb tapasztalatok: szobánkban a kézmosó csap a fejen jelzett hideg-meleg jelzéssel ellentétesen működik * a mini-edzőteremben található futópad az általam eddig használthoz képest egy könnyebb szerkezetű változat, így futásra nem mertem használni * bár eddig mindig elfértünk a kültéri medencében, telt ház esetén szűkös lehet – a jó viszont, hogy ha később bővíteni szeretnék, hely van rá bőven 🙂 * a kapott köntösök túl nagyok (XL és XXL)

Az első napról készült vlogot a Mosolypolc YouTube csatornáján már meg tudjátok tekinteni! 🙂

Bonnie, a verébfióka története

bonnieAz elmúlt egy hétben egy különleges vendégünk volt itthon, egy párnapos verébfióka személyében.  Szegénykének nem indult valami biztatóan a sorsa: szülei úgy döntöttek, hogy egy lakótelepi emeletes ház második emeleti szellőzőjében alapítanak családot. Innen esett ki Bonnie, a pár (3-4) napos verébfióka a lengőfolyosónkra, ahol anyu talált rá. Mivel a fészekhez visszarakni esélyünk sem volt, a folyosónkon pedig kutyusos családok is laknak, ezért behoztam őt egy kibélelt dobozkában. Bonnie akkor még csupa bőr volt, valami vörös bogyótól pedig sötétvörös volt a fél feje. Féltem, hogy a zuhanásban megsérülhetett, ezért igyekeztem minél óvatosabban bánni vele.

Extrém gyorsasággal kezdtem utána nézni, hogy hogyan is lehetne őt életben tartani. Két megoldást találtam: 1. A fészekhez közeli “ágra” egy általam készített kisfészekben helyezzem vissza, hogy a szülei megtalálhassák és etethessék. 2. Ha tollas már, akkor rakjam le egy bokor tövébe, majd ha megnyugszik, akkor tovább gyakorolja a röpködést és megy a dolgára. A bökkenő ebben csak az volt, hogy egyik sem volt igazán megoldható, ezért pár napig velünk élt bent a lakásban.

19758145_1581637755188742_1788651217_nÓránként etettük őt az általunk készített keverékkel (főtt tojás, egy kevéske alma, kalciumos víz, egy kevés konzerves macska kaja) minden nap reggel fél6-6-tól este nagyjából fél10-10-ig. Jól betáblázta Bonnie a szabadidőnket, még jó, hogy amíg nem ért igazi happy end-et a történet vége, addig sikerült megoldani, hogy mindig legyen vele valaki.

Szerencsére sérülésnek nem láttuk nyomát, esténként szépen aludt, és elfogadta az ennivalót tőlünk. 1-2 nappal a megtalálását követően megpróbáltuk kirakni az eredeti fészek közelébe, hogy hátha rátalál a családja, de az volt a gyanúnk, hogy szomorúbb a helyzete, mint ahogy azt gondoltuk.. :/ Ugyanis a szellőzőből nem jött semmi csipogás és felnőtt madarak sem jártak vissza a fészekhez többé. Nem tudtunk felmászni és leszerelni a szellőző fedelét – nem is a miénk -, hogy benézzünk, de reméljük Bonnie volt az egyetlen aprócska szellőzőlakó.

19692191_1582786288407222_1528742249_nMivel egyre nehézkesebbé vált, hogy folyamatosan legyen vele valaki, valamint abban sem voltunk biztosak, hogy ezzel a “diétával” mindent megkap, amire szüksége van, ezért utána néztünk, hogy hová tudnánk elvinni Bonnie-t, ahol szakértők foglalkoznak vele, tudnak figyelni az egészségére, és amikor eljön az ideje, akkor visszaengedik őt a Nagyvilágba.

Így találtunk rá a Vadmadárkórházra, ami Székesfehérváron és Sukorón is fogadja a beteg vagy talált madárkákat. Július 6-án ért véget Bonnie 6 napos nyaralása nálunk és költözött át Sukoróra, ahol gondját viselik ezután. 🙂 A Vadmadárkórház önkéntes alapon, támogatások segítségével látja el a madarak ápolását és gondozását, ezért kérlek Titeket, hogy ha tehetitek, akkor a Linkre kattintva keressétek fel az oldalukat és ha támogatni szeretnétek őket, akkor bátran tegyétek meg!

Rengeteget tanultunk ebből a durván egy hetes kalandból a madarakról, magunkról és az emberi segítőkészségről. Eddig három beteg szemű kiscicát mentettünk meg az utcáról és juttattunk el szerető családhoz, valamint egy tollas rigófiókának segítettünk biztonságot nyújtani addig az erkélyünkön, amíg megfelelően nem tudta használni a szárnyacskáit, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer egy csupabőr kis csőrös csodáról fogunk majd gondoskodni. 🙂

Elkapni a pillanatot … /helyzetjelentés/

books-447466_960_720Június 21-én, azaz 19 nap múlva izgulhattok értem, mert államvizsgázom aznap. Életemben először! 🙂 De remélem nem is utoljára, ám hogy mit hoz a jövő 2-3 éven belül, azt nehéz lenne előre megmondani. A tételeim kidolgozva sorakoznak az asztalon és várják, hogy hosszú órákat töltsünk együtt néhány szövegkiemelő és az agytekervényeim társaságában. Az igazi felkészülésem tehát jövőhéttől kezdődik, amikor a sok oldalnyi, egyszer már megtanult okosság felidézéséhez szoftvert frissítek az agyamban, és a szakdolgozat+tématerv védésre is felkészülök. De erről ennyit, mert van még sok más izgalmas “várni valóm” is a közeljövőben.

Belegondoltam, hogy életem legizgalmasabb évei jönnek. Az államvizsgát követően végre elkezdek hivatalosan is tanítónéniként dolgozni. Ezzel egyidőben ugyanúgy folytatom még egy évig a sulit, hogy angolt is taníthassak, a színjátszó társulattal pedig az augusztus végi bemutatónkra készülünk, és előttem áll a lehetőség, hogy életem első pedagógiai szakkönyvét megírjam, valamint hogy 5 év után újra legyen egy képzőművészeti kiállításom. Lehetőség tehát van annyi, mint a tenger… 🙂

Éppen ezek miatt most szeretném elkezdeni rögzíteni az életemben zajló eseményeket, hogy később vissza tudjam nézni, mennyi lehetőségem adódott és hogyan tudtam azokat megfelelően kihasználni. Ami azt jelenti, hogy idén nyártól el szeretnék kezdeni vlogolni.

pencils-762555_960_720

Nem sok tapasztalatom van ilyen téren, nem szoktam magamról se képeket, se videókat készíteni, de aki a blogjaimat követi, az tudhatja, hogy szívesen gyártok tartalmat, csak én nem jelenek meg benne személyesen. 🙂 Hogy hogyan fog ez kinézni, azt majd az idő eldönti, de mindenesetre nagyon eltökélt vagyok ezzel kapcsolatban. A diplomaosztót már mindenképpen meg szeretném örökíteni!

A mi városunkban nincs vlogger (még) (Update: mint megtudtam, van. Hédinke. 🙂 ), a neten pedig olyan vloggerrel nem találkoztam még, aki tanítónéni, szóval remélem mások számára is izgalmas lehet az, amiket megörökítek. 😀 Kis bepillantást nyerhettek majd egy kezdő tanítónéni életébe, aki imád rajzolni és homokvárat építeni a tanulóival. 🙂

school-2276269_960_720

Minden előttem áll még: az első igazi munkahely, az első saját lakás, az első könyv, diplomaosztó és így tovább … szóval tényleg csak most kezdődik még az életem. 🙂 Remélem velem tartotok majd továbbra is! 🙂

Ha az eddig elkészített videóimra kíváncsiak vagytok, akkor Kattintsatok!

Bővebben…

Az év, amikor megtettem 2.016 km-t

Nagy fába vágtam a fejszém pontosan 12 hónappal ezelőtt, miszerint 2016 km-t szeretnék sporttal megtenni ebben az évben, de amit ez a “bugyuta” kis kihívás adott nekem, az a vártnál is sokkal de sokkal több lett. 🙂

Nagy lendülettel fogtam hozzá, az tervezettnél sokkal nagyobb tempóban haladtam. Ez a lendület viszont az év során többször is hanyatlott, ezen nincs mit szépíteni. Voltak lustább időszakok, volt térdsérülés, utazás, szabadidőhiány, meg miegymás. De a lényeg, hogy mindig a szemem előbb lebegett a cél: december végén ki akarom jelenteni, hogy én 2016 km-t bizony futva, sétálva vagy éppen biciklizve megtettem idén.

km

A kihívás sok olyan eseményre elcsalt, ahová eddig még életemben nem mentem sosem. Futóversenyek (Telekom Minicittá, 21. Coca Cola Női Futógála) ColorRun vagy éppen a Velencei-tó körbebiciklizése. Nagyon jó érzés volt megtapasztalni azt, hogy a mozgás szeretete mennyi embert össze tud hozni, pusztán azért, hogy együtt tegyenek meg egy bizonyos távot. 🙂

Amit a legjobban szerettem az edzésekben, hogy futás, séta vagy biciklizés közben csak én voltam és a gondolataim. Nagyon sok minden történt ebben az évben (is), úgyhogy volt min törnöm a fejem bőven. 🙂 Nagy szerencsémre soha senkinek nem voltam útban, az én saját kis 1-1,5 óráimat eltölthettem a gépen anélkül, hogy rám szóltak volna. Ezt persze segítette az is, hogy a Wake Up Fitness Center egy eléggé jól felszerelt kis terem, így tényleg alig adódott olyan alkalom, hogy nekem kelljen várni a kiszemelt gépre.

A kihívás elején gondoltam a cikkeimbe szerkesztem a történelem jelentősebb eseményeit, melyek mellett már “elhaladtam”, de aztán rájöttem, hogy ez valószínűleg senkit sem érdekel, csak a saját életemet nehezítem vele, hogy ki kell szelektálnom a történéseket. 😀 (Bocsi, Kristóf!)

Az év során igyekeztem figyelni arra is mit eszem, bár ez csak rövidebb ideig sikerült igazán eredményesen. Persze, ez nem azt jelenti, hogy azóta zsírt eszem zsírral, de tény, hogy kevesebb az elfogyasztott zöldség és a gyümölcs, mint a kihívás elején. Mondjuk erről te is tehetsz, Mr. Tél! Mindenesetre, köszönöm az évnek, hogy elvitt a Vegan Food Festre, a Legelő SalátabárbaHamburger Days-re a Millenárisba, a Café Five-ba és a Vegán Hamburger Estre a feketébe.

kaja

Büszke vagyok a teljesítményemre, és örülök, hogy megcsináltam. 🙂 Köszönöm azoknak, akik támogattak és elfogadták, hogy ez nekem fontos. Köszönöm azoknak, akik szerint ez egy hülye ötlet volt, vagy akik úgy gondolták, hogy nem fog sikerülni, mert ez csak még több elszántságot adott nekem, hogy tényleg sikerüljön. 🙂