A tanító néni engem szeret, hiszen …

easter-2121022_960_720

A tanító néni engem szeret, hiszen rám mosolyog a reggeli sorakozó előtt és a nevemen szólítva köszön minden nap. Megkérdezi, hogy hogy aludtam vagy hogy hogyan indult a reggelem. Érdekli, hogy mit álmodtam és az is, hogy van-e már bennem reggeli. Ha van még szabad keze (vagy kisujja), akkor lehetek akár a negyedik párja is a sorakozónál!

A tanító néni engem szeret, hiszen emlékeztet rá, hogy a teremben mit hová kell tennem. Arra tanít, hogy mindennek megvan a maga helye és egy idő után én is belátom, hogy a sok kis tappancs csak akkor fér el kényelmesen a teremben, ha a táskák és úszás cuccok nem összevissza hánykolódnak padsorok között. Nekem is jobb rendben és tisztaságban tanulni, de ezt én még csak most gyakorlom.

lego-708089_960_720

A tanító néni engem szeret, hiszen mesél nekem ebéd után. Egy mesét akár többször is. Egymás után. Elváltoztatja a hangját, kalimpál a kezével, néha suttog és néha még a padsorok között is kószál. Nagyon vicces! Papírból koronát készít, hogy a fejemre tegye, amikor a herceg szerencsét próbálni indul és zsenília drótból kishangyát hajtogat, ha éppen arról szól az aznapi történet. Hangszert ad a kezembe, mert tudja, hogy megbízhat bennem és verseket is tanít, mert ő már tudja, hogy a versek sokszor nagyon mókásak tudnak lenni.

A tanító néni engem szeret, hiszen mindig van nála 1-2 színező, amit odaadhat nekem. Megdicsér, ha elkészültem és büszkén rakja ki a tanterem vagy a folyosó falaira a munkáimat. Ilyenkor nagyon büszke vagyok magamra, és lehetek is – azt mondja. Üres lap is van nála, mindenféle méretben, ha rajzolni szeretnék. Sőt, néha még zenét is kapcsol a kreatív alkalmakhoz, ha nem felejti el. Mindig mosolyogva és érdeklődve fogadja a rajzom vagy más kézműves kis ajándékaimat. Megköszöni és tényleg örül neki! Szereti, ha mesélek neki magamról meg a hörcsögömről és ő is szívesen mesél nekem érdekes dolgokat magáról. Szeretem, ha mesél. Nagyon jól ismerem már a tanító nénim.

hand-93168_960_720

A tanító néni engem szeret, hiszen nem lesz mérges, ha valamit elrontok vagy nem tudok egyből megcsinálni. Lehet, hogy nem írja le helyettem a hullámvonalat vagy nem festi meg helyettem a fa törzsét festékkel, esetleg nem mondja el a dolgozat megoldását, de amikor újra és újra megpróbálom, ő bátorít és ugyanúgy örül annak, hogy egyre ügyesebb vagyok, mint ahogy én is. Tudom, néha ő is hibázik és ezt ő is tudja nagyon jól. Tudom, mert be szokta ilyenkor ismerni. Ezért én is szeretek – és merek is!- őszinte lenni vele.

A tanító néni engem szeret, hiszen elmondja, hogy mi az, amiben ügyes vagyok és azt is, hogy hogyan tudok egyre jobb és ügyesebb lenni önmagamnál. Örülök neki, hogy nem a legszebben rajzolóhoz és a leggyorsabban íróhoz hasonlítja az én munkámat. Mindig van egy újabb jó tanácsa és mosolyog a szíve, amikor látja, hogy érdeklődő szempárok és nyitott fülek figyelnek a szavaira. Nagyon igyekszik vicces, szórakoztató vagy érdekes, mesébe és játékba burkolt feladatokat hozni nekünk. Lehet, hogy nem mindig sikerül neki, de szerintem törekszik rá!

A tanító néni engem szeret, mert mindig hangosan elköszön tőlem, mikor elindul hazafelé. Szereti, ha én is így teszek, mikor anyag/apa/mama/papa délután értem jön, ettől csak még boldogabban jön be másnap hozzánk. Otthon is sokat gondol a másnapi tanulásunkra és kalandjainkra, ezért még néhány órán keresztül papírt vág, feladatlapot szerkeszt, nyomtat, fénymásol, előkészül, dolgozatot javít, meg ilyenek. Azt hiszem.

A tanító néni engem szeret, hiszen amikor összefutok vele az utcán, mindig jókedvűen köszön vissza nekem és szívesen visszaölel, ha odafutok hozzá. Ha pedig a nyári szünetben táborozik velem, akár heteken keresztül, akkor szerintem tényleg nagyon szerethet. 🙂

crayons-1445053_960_720

Minden gyermek más és ez ugyanúgy igaz a tanító nénikre is. Nem viselkedünk és nem szeretünk egyformán, de az biztos, hogy aki erre a pályára lép és nem is szeretné egyhamar elhagyni azt, az a gyerekek miatt végzi a munkáját nap mint nap. Szerencsés vagyok, mert elsőseim vannak és rengeteg szeretetet kapok tőlük akárhányszor csak találkozom velük. Néha hangosak, néha türelmetlenek (még) egymással, és néha nagyon izgágák… De minden nap ők azok a 6-7 éves kisfiúk és kislányok, akik másfél hónappal ezelőtt kezdték még csak megismerni ezt a valamit, amit úgy hívunk, az iskolás éveink. Igyekszem tudásom legjavával utat mutatni nekik és segíteni őket abban, hogy merjék kibontakoztatni a kis személyiségüket, hogy negyedikes korukban úgy engedhessem el a kis kezüket, hogy érdeklődő, tanulni és iskolába járni szerető gyerekektől búcsúzhassak majd el. Ez a legfőbb célkitűzésem mind közül. Remélem, sikerül.

Bogi néni

Reklámok

17 dolog, ami 2017-ben történt meg velem először!

celebration-3042641_960_720

Rengeteg élményt hozott az előző év számomra. Voltak kellemesek és kevésbé kellemesek, de én abban hiszek, hogy minden úgy történt, ahogy annak lennie kellett. 🙂 Most azokat az emlékeimet és fontos eseményeket szeretném összefoglalni Nektek – és kicsit magamnak is -, amik a tavalyi évben történtek meg velem életemben először. Neked mikor volt olyan utoljára, hogy valami életedben először történt meg veled? 😉

Január: Ebben a hónapban ünnepeltük hatodik évfordulónkat a barátommal, Normannal. Mivel még sosem voltunk 6 éve együtt, ezért ennek esélye sem volt hamarabb megtörténnie.. 🙂 Mivel még sosem volt ilyen hosszú kapcsolatom, ezért ez valóban egy “elsőnek” minősül.

A 2017-es év volt az, amikor a legtöbb lehetőségem adódott arra, hogy színházi előadást tekinthessek meg és ezt igyekeztem ki is használni. 🙂 Nyomorultak, Operaház fantomja, Fácántánc, Beugró, színházi látogatások a gyerekekkel, mind a tavalyi év hozta el nekem, amiért nagyon boldog vagyok.

wells-theatre-210914_1920

Emellett kitöltöttem életemben először a YearCompass füzetecskét. Ha nem ismeritek, akkor ITT tudtok bővebben utána olvasni, hogy mennyire remek és hasznos egy iromány születik meg a kezeitek által, ha tényleg időt és energiát rászánva készíti el az ember. Sajnos már nem találom a tavalyi füzetemet, de az ideit már bombabiztos helyre fogom elpakolni jövő januárig.

Február: Ebben a hónapban kezdődött a 10 hetes szakmai gyakorlatom, mely során a leendő elsősök mesés csalogatójában vehettem részt. Szuper élmény volt a 10 hét minden egyes napja és idén is ugyanúgy a kreatív-mesés foglalkozásnál fogok segíteni, de már kicsit más pozícióban.. 🙂 Ennek az eseménynek az a lényege, hogy a majd szeptemberben elsősökként kezdő picikék megismerkedhessenek a leendő pedagógusaikkal mindenféle foglalkozás keretein belül.

Március: Márciusban életemben először kísértem el “saját” tanulóimat valamilyen versenyre. Ez egy városi mesemondó verseny volt, ahol azok az elsős gyerkőcök szálltak versenybe a város más kisdiákjaival, akiknél 10 hétig hospitáltam. Párszor segítettem is neki a felkészülésben, ezért nagyon nagy öröm volt a számomra is, amikor kihirdették, hogy harmadik helyezést ért el az egyik lánykánk. 🙂 Nagyon büszke voltam rá!

idniapngaÁprilis: A tavasz második hónapja a tanulás terén hozott nekem új élményeket. Elkészültem életem első szakdolgozatával, melyet kinyomtatva és beköttetve tarthattam a kezemben, ami hatalmas büszkeséggel töltött el. 🙂 A zárótanításom is ebben a hónapban volt, amire jelest kaptam, mondanom sem kell mekkora élmény volt ezt megélni a kis elsőseinkkel abban az intézményben, ahol én is általános iskolás voltam egykor. 🙂

Május: Májusban, amikor megláttam, hogy még nem kaptam meg az abszolutóriumom, azt hittem kifutok a hajam alól.. Aztán egy rövid levelezés során kiderült, hogy Neptun rendszerhiba okozta az “apró” kellemetlenséget és végül kijavították, így mehettem államvizsgázni… Hhhhuh!

Június: A nyár meghozta nekem életem első sikeres államvizsgáját és a 24. születésnapomat. Még sosem voltam 24, gondoltátok volna? 🙂 Jó, ha ez nem is számít igazi “elsőnek”, akkor hadd tegyem még hozzá azt is, hogy életemben először szerveztek meglepetés születésnapi bulit a barátaim, ami hihetetlenül meglepett és nagyon jól esett. Még egyszer köszi azoknak, akik eljöttek és ott voltak velem! (A lufikból pár még most is megvan!)

Júniusban kapott kicsit komolyabb és összeszedettebb dizájnt a blog, illetve elkezdtem a YouTube-on is videókat gyártani Nektek és magunknak. Jelenleg a 10. heti vlogunknál tartunk és remélem nem állunk meg mostanában. 🙂 Még nem állt be egy pontos rendszer, de nagyjából 1-2 hetente láthattok heti vlogot tőlem, tőlünk. 🙂

Július: A július az egyik kedvencem volt! Ebben a hónapban volt a diplomaosztóm, és amit hasonlóan fontosnak tartok megjegyezni, hogy ebben a hónapban gondoztunk itthon két hétig egy nagyjából 2-3 napos kis verébfiókát, Bonnie-t, akit aztán elszállítottunk egy madárkórházba. Bár hoztam már haza máskor is apró, beteg állatkákat, azok cicák voltak és 1 napon belül gazdira találtak, ez teljesen új élmény volt a kétóránkénti etetéssel, folyamatos felügyelettel, kajapép készítéssel. Remélem már számos gyönyörű táj fölött elrepült azóta Bonnie! ❤ Ebben a cikkben írtam róla.

 

Augusztus: Augusztusban adtunk elő a társulattal először olyan musicalt, amely magyar szerző tollából íródott, ez volt a Valahol Európában. Sajnos azóta az időhiány miatt ezzel a hobbimmal fel kellett hagynom, hogy a munka és tanulás mellett legyen időm levegőt is venni, mert közben egy angol nyelvú egyéves továbbképzésre is felvételt nyertem! Augusztusban voltunk anyuval először kettesben nyaralni, ami szintén nagyon jó és pihentető élmény volt. 🙂

 

 

Szeptember: Életem első igazi munkahelye és álomállása ebben a hónapban lett az enyém! Abban az iskolában válhattam tanítóvá, ahová én is jártam kisgyermekként. 🙂

December: Még sosem volt olyan szilveszter éjszakánk, amit kettesben töltöttünk volna Normannal, úgyhogy ez egy nagy változás volt most az életünkben, de azt kell mondjam, hogy legalább egyszer mindenkinek ki kell próbálnia. Mármint nem velünk, hanem a barátjával/barátnőjével! 😀 Nagyon nagyon jó élmény volt! Szegedre mentünk, ahol összesen 3 napot töltöttünk a Science Hotelben.

 

2017-ben újra rajzolni kezdtem és egyre több vegán/vegetáriánus döntést hoztam, aminek el sem tudjátok képzelni mennyire örülök.

Köszönöm, hogy olvassátok a blogom és figyelemmel kíséritek az életem az Instagram és YouTube felületeken is. Egyre többen vagyunk, amit nagyon köszönök Nektek! 🙂 Tartsatok velem idén is, mert TUDOM, hogy ez az év más lesz, mint a többi.

 

10 mondat, amit tanítónéniként a leggyakrabban hallottam a komplex szakmai gyakorlatom alatt

A kisgyerekek őszinte mondatai a legviccesebbek és legaranyosabbak a világon. 🙂 A 10 hetes iskolai gyakorlatom én első osztályosok között töltöttem, és nem volt olyan nap, hogy valami aranyosat ne hallottam volna tőlük. De bizony voltak olyan mondatok, kérdések, amire naponta többször is választ kellett adnom, mert a türelmes tanítónéni már csak ilyen, ugye? 🙂 Remélem mindig ilyen is maradok! Most jöjjön az a 10 mondat, amit már a mondatkezdő levegővételnél felismertem és tudtam, hogy mit fogok rá válaszolni.

  1. Bogi néni, kimehetek a mosdóba?

Talán nem meglepő, hogy ez a number one. 🙂 Óra alatt, szünetben, éppen beszélek vagy sem, feladatot oldunk, mesét olvasunk vagy uzsonnázunk, a szükség bármikor ránk törhet. Már elsősként is roppant huncutak tudnak lenni, főleg miután rájönnek, hogy a mosdóban remek ” bulit” lehet csapni a barátokkal óra alatt is, ha kikéreckedünk. A tanítójelölt itt – és nem a tanítóképzőn – tanulja meg a mosdóba engedés algoritmusát. 🙂

active-1822704_960_720

2. Bogi néni, te tartod a következő órát?

Nagyjából minden nap, 5 perccel a tanterembe érkezésem és a csoportos ölelés után már válaszolhattam is erre a kérdésre. Szerették azt, amikor órát tartottam nekik, mert általában valamilyen kerettörténetre fűztem a foglalkozásokat, legyen az írás, olvasás, matek, rajz vagy más egyéb. Jártunk az erdőben, kincset kerestünk a tengerben a cápák között, lakatlan szigeteket fedeztünk fel, és rajzolt pókokat keresgéltünk a képzeletbeli nagy házunkban. A gyerekek nem csak azért kérdezték ezt, mert nagyon várták már a következő közös munkát, de biztonság érzetet is adott nekik, hogy tudták, mire számíthatnak aznap tőlem. Én pedig készséggel válaszoltam.

Hasonló kérdések: Milyen órát tartasz ma? Mennyi órát tartasz ma? Te tartod ma a matekot? És holnap is te tartod a matekot? És csütörtökön is te tartod a matekot?

3. Bogi néni, milyen óra jön most?

Bár volt kis rajzolt vagy írott (kinek milyen) órarendjük a tolltartójukban és fél éve iskolások voltak, a “Milyen óra is jön?” kérdés szintén elég sokszor elhangzott. Hogy egy picit megmozgassam az agytekervényeiket, ilyenkor általában visszakérdeztem: “Gondoljuk csak át, emlékszel-e, mit szoktunk csinálni kedden az olvasás után?” Ha nem ment, akkor persze segítettem.

4. Bogi néni, te hány éves vagy?

Bizony okozhatott nekik fejtörést a korom. “Mert hát néninek még ugyan fiatal, de mégiscsak tanít minket, hát hány éves lehet ez a Bogi néni?” Aztán mikor megmondtam jöttek a kis spontán reakciók a saját családjukról (az én tesóm ennyi éves, az én anyukám meg annyi éves) vagy éppen rólam. Örültem neki, hogy kölcsönösen érdeklődtünk egymás iránt és hogy szívesen beszélgettek velem. 🙂

Hasonló kérdések: Van testvéred? Hány testvéred van? Hol laksz?

5. Bogi néni, rajzolsz nekem egy … ?

Vizuális nevelés műveltségterületes tanítónéniként a rajzaimmal egyből sikerült levennem őket a lábukról, melynek eredménye képpen minden nap jöttek a kérések, én pedig készíthettem a sok színezni valót. “Rajzolsz nekem egy rózsát / kutyát / hörcsögöt / házat / motort / pillangót / dínót?” Én meg természetesen rajzoltam, mikor csak az időm engedte, mert örültem neki, hogy szívesen töltik ezzel a szabadidejüket. Illetve két kikötésem volt még: annak rajzoltam, aki meg tudta becsülni a kapott képet, és aki aznap kedvesen tudott viselkedni az osztálytársaival.

6. Bogi néni, mikor megyünk ebédelni?

A reggelit követően minden nap, minden szünetében elhangzott a kérdés. 😀 Számomra néha kicsit mulatságos is volt, hogy ezek a gyerekek folyton enni szerettek volna menni.  Minden szünetben volt olyan, akinek előkerült a kis uzsonnás doboza és harapott egy pár falatot. Más részről viszont kicsit el is szomorított, mivel ennek az egyik oka az is lehetett, hogy az uzsonnás dobozban sokszor olyan ennivaló volt, amit inkább nassolni valónak neveznék, vagyis nem telíti el őket és a tápértéke is igen csekély: édesség, cukorral-csokival tömött kekszek és társaik.

fruit-419623_960_720

7. Bogi néni, átülhetek oda?

Bár volt egy kötött ülésrend, a gyerekek szívesen töltenek több időt az éppen aktuális kis barátjuk mellett. És mivel a “legjobb barát” pozíciót ebben a korban szinte minden héten más tölt be, így minden kisgyerekben megfogalmazódott a gondolat, hogy most bizony nem a saját helyén szeretne csücsülni. A mosdóba engedéshez hasonlóan az átülés engedélyezésének algoritmusát is itt tudja megtapasztalni a fiatal kistanító. 😉 Minden gyakorlaton lévő főiskolai hallgatónak ajánlom, hogy próbálja ki, mit eredményez egyes esetekben, mert az ilyenkor kialakuló helyzeteket is tudni kell kezelni. Rá kell jönni, melyek azok a változtatások az ültetésben, ami a tanóra gördülékenységét, és melyek azok, amik a békés együtt játszást és szabadidő eltöltést szolgálják.

Hasonló kérdések: Átülhet hozzám? Odaülhetek színezni? Helyet cserélhetek vele?

8. Bogi néni, játszunk együtt?

Ez az a kérdés, amit a legjobban szerettem, mert a bennem élő gyerek ilyenkor nagyon örült annak, hogy anélkül rajzolhat útvonalat egy titkos föld alatti barlanghoz vagy legózhat vagy építhet homokvárat, hogy 23 évesen bolondnak ne nézzék. 🙂 A pedagógus hivatás egyik Joker-kártyája! 😀 Nagyon szeretek velük játszani, és úgy gondolom, hogy attól még, hogy valaki pedagógus, ezt nyugodtan meg is teheti, sőt. Attól nem lesz kisebb a tekintélyem, mert fogócskázom vagy hullahopp karikázom velük. Viszont amit nyerek: jó tanár-diák kapcsolat, közösség építés, pozitív emlékek nekik és nekem is. Az sem utolsó szempont, hogy ebben a korban kezdenek el szabályjátékokat játszani, és a pedagógus jó példával szolgálhat a számukra, illetve a konfliktushelyzetek elsimítása már a “kirobbanás” előtt megkezdődhet.

9. Bogi néni, kiszínezhetem én?

Az óráimra sok segédanyagot nyomtattam nekik, főleg a környezetismeret miatt, amiken ugyanis az állatokról tanultunk. Mivel a nyomtatónk itthon nem színesben nyomtat, ezért olyan képeket igyekeztem választani, amik jól színezhetők és ki tudom nekik osztani. Örültem, hogy mindegyiknek akadt kis gazdája, aki gondoskodott a színezéséről, és ők is boldogok voltak, hogy az órán azokat a képeket használtuk, amiket ők varázsoltak széppé. A gyerekek amúgy is nagyon szerettek színezni és rajzolgatni a szünetekben, elég sokuknak volt külön rajzolós füzete.

colored-pencils-374771_960_720

10. Bogi néni, holnap is jössz?

Egy fél éve iskolába járó kisdiáknak bizony még nem sokat mondd az, hogy azt mondtam nekik “10 hétig leszek itt veletek“. Ráadásul minden hétfőn volt egy főiskolai óránk vagy a szakdolgozaton dolgoztam, így mindig úgy kezdték el a hetet, hogy én nem voltam ott. Igényelték azt, hogy megerősítést kapjon a fejecskéjükben a kis kérdés, hogy “vajon itt lesz-e még Bogi néni a következő héten is“. Mindig mosolyogtam, amikor péntekenként tették fel nekem ezt a kérdést. Mondtam nekik, hogy ők jöhetnek, de én tuti nem fogok.. 🙂 Szerencsére a 10 hét eltelte után is van lehetőségem meglátogatni őket, illetve az utolsó iskolai hetet is velük töltöm majd, amikor játszóterezünk, fagyizunk, állatkertbe megyünk és vízipisztoly csatát vívunk az iskolaudvaron. 🙂 Örömmel jelenthetem ki, hogy 23 évesen kistanítónéniként már saját nyomdám, ragasztópisztolyom és vízipisztolyom is van. 😀

Ezek voltak azok a kérdések, amiket a leggyakrabban hallottam a kicsiktől a 10 hét alatt. Szívemből mondom, hogy elsősökkel dolgozni az egyik legmelósabb, de egyben legviccesebb és leghálásabb feladat is a világon. 🙂

Rajz óra – Tavasztündér meseillusztráció (1. osztály) – Az arányos emberábrázolás előkészítése

tunderSzerdán megérkezett hozzánk a március, ezért a vizuális nevelés és rajz órákon most a tavasz témakörével foglalkozunk a gyerekekkel. Első alkalommal hóvirágot hajtogattunk, majd csoportmunkában hátteret készítettünk a növénykéinknek. Legutóbb pedig egy általam írt mesét vittem a gyerekeknek, melyben azokkal a tündérekkel ismerkedhettek meg, akik a tavaszt hozzák el nekünk.

Az óra előkészítése

Mivel első osztály elején még messze vagyunk az arányos emberi test ábrázolásától, ezért olyan rajzlapot osztottam a gyerekeknek, melyekre halványan egy emberi alak körvonala volt előre felrajzolva. Erre kellett megtervezni a ruhát, hajat és tündérszárnyakat. Meg kellett még komponálnom a mesét, illetve elkészíteni a próbamunkákat, amikkel az instagram fiókomon már találkozhattatok. 🙂

Tanítói bemutató

A tanítói bemutató során lehetőségeket mutattam a gyerekeknek arra, hogy különböző ruhadarabokat hogyan lehet elhelyezni a figuránkon, illetve rövid és hosszú hajat is készítettem. A szem elkészítésének fázisrajzait a táblára rajzoltam fel.

Most az elkészült munkáinkból is szeretnék mutatni nektek egy válogatást. 🙂

A mese

Olyan mesét szerettem volna vinni nekik, amik az elképzeléseimhez a leginkább passzoltak, ezért döntöttem úgy, hogy írok egy sajátot. Az általam írt mesét a Tovább gombra kattintva tudjátok elolvasni. 🙂

Bővebben…

Elindult az utolsó 10 hét

Szakdolgozatom szorgosan készül, az államvizsga tételek pedig már a gépen sorakoznak és várják, hogy kidolgozzam őket. Mindeközben 10 hetes egybefüggő szakmai gyakorlatomat töltöm egy 23 fős osztályban, elsősök között.

20161118_155931Évfolyamtársaimnál én valamivel szerencsés helyzetben voltam, mivel már szeptembertől lehetőségem volt bejárni a kicsikhez. Ez azért nagyon fontos, mert a zárótanításig össze kell szoknunk, mindenkinek jó lenne tudni a nevét és elérni, hogy ne vaduljanak majd meg a vizsgabizottság előtt. 😀 Bár egész jól haladunk, már saját telefont is kaptam az egyik kisfiútól.

Az első héten tehát az ismerkedés zajlott. Nagyjából már mindenkinek tudom a nevét, pár kislány kivételével. Megfigyeltem, milyen módszerrel tanulják a hangokat és betűket, hol tartanak a számok világában, valamint hogy milyen tankönyvekből dolgoznak. Bár az első hét a megfigyelésé és összeszokásé, én pénteken már tartottam egy dupla rajz órát, aminek az anyagait majd egy külön bejegyzésben mutatom meg nektek. 🙂

Akad olyan reggel, hogy van időm itthon reggelizni, de van olyan alkalom is, amikor csak összerakom a kis kajapakkom és surranok is befelé. A lényeg, hogy mindig reggel kell erre időt szánni.

Kezdődjön a második hét! 🙂