Láttam és figyeltem, ahogy alkot. A könyökéig festékes volt. Szó szerint, csak húzta és húzta a festékes ecsetet a kezén, de nem szóltam. Festékes lett a pad, a padló, a szék, állt a víz az asztalon, de nem szóltam. Kész lett és odajött. "Bogi néni, ezt nézd, ez művészet!" Mindig ezt mondja. Megcsodáltam, megdicsértem, lefényképeztem és kiraktuk száradni. Mire vége lett az órának, feltakarított és felmosott maga körül.
Szeretem, hogy kis művészek, hogy alkotnak, hogy kreatívak. Lehet, hogy most ez még csak egy gyermekrajz, de ha hagyom cselekedni, gondolkodni, tapasztalni, kísérletezni, lehet 20 év múlva a saját kiállítása megnyitójára hoz majd nekem meghívót.
Ezért szeretem a munkám és ezért lesz nagyon nehéz elhagyni a pályát, ha úgy alakul az élet. ❤🐸❤
